A községről a legrégibb írásos feljegyzés 1393-ból származik. A tulajdonosai csak 1553-tól ismertek. Ezek a Zomborok és a Kondék voltak, ők gyakorolták legtovább a földesúri kiváltságokat. A századfordulón a község tulajdonosai Habermannok voltak. A község 1938 és 1945 között Magyarországhoz tartozott. Dunatőkés önállóan 1960-ig fejlődött, ekkor Eperjeshez csatolták. Jelenleg ismét önálló községként szerepel.

Meglepő, hogy a jóval fiatalabb Eperjesnek megmaradt a falu címere, de az idősebb Dunatőkés címerére a hosszú és aprólékos kutatás ellenére sem sikerült rábukkanni. Eddig csak két feliratos pecsétet ismerünk. Az öregebbik a 19. század végéről származik, e 3 soros szöveggel: CSALÓKÖZI ALSÓ JÁRÁS TŐKÉS KÖZSÉG. Ezt egy 1892-ből származó levélen találtuk. A fiatalabbik Felsenfeld Ignác budapesti fémmetsző műhelyéből származik: POZSONY VÁRMEGYE DUNATŐKÉS KÖZSÉG * 1910*. Az év nem a pecsét eredetét jelenti, hanem a falu nevének meghatározását. Ezt Dunatőkés a szomszédos Eperjes falura vonatkozó anyagok alapján csak 1912-ben nyerte el.

A falunak volt címere, tartalma révészetet vagy halászatot szimbolizált. Mivelhogy a közeljövőben nincs reményünk a címer felfedezésére, mindent, ahol meglelhető lett volna felkutattunk, ezért új alakú címert kellett alkotnunk. Legalkalmasab és legértékesebb címerforma az úgynevezett beszélő címer. Így nevezzük a címereket, melyeken a fő elem megnevezése megegyezik a tulajdonos nevével. Dunatőkés esetében beszélő címert alkorni nem annyira igényes.

A címerpajzs zöld színű, melynek kék alsó részén (ez a Dunát szimbolizálja) úszik egy részben elmerült sárga fa rönk, melyen évgyűrűk láthatók. A rönk felett fehér színű fejsze keresztez egy kampót, melyet a rönkök mozgatásához használtak. Ilyen formában a címer a falu szempontjából kifelyező, tartalmilag egyedi és művészileg is hatásos.