A helységnek a 18. századból származó pecsétjén (viasz) speciális foglalkozásra, halászatra utaló munkaeszközöket látunk. Az enyhén ovális alakú pecsétnyomó alján egy csónak helyezkedik el, fölötte egymáson keresztbe téve evezőlapát és csáklya látható. E címeres pecsét a sokak által űzött és jól jövedelmező halászatra utal, amelynek valóságalapjául a község határát átszelő, halban rendkívül gazdag Kis-Duna szolgál. A zsákmányt elsősorban a kecsege jelentette a halászok számára. A községi jelkép fölött a pecsétnyomóba két betűt véstek: W(ásárút) O(ppidum). Jelentése: Vásárút mezőváros. Egy-egy 1768-ban, illetve 1773-ban keletkezett oklevél tanúsága szerint az említett címeres bélyegzőt a gyakorlatban is alkalmazták. A levéltári kutatások eredményei azt igazolták, hogy Vásárút 1752-ben mezővárosi rangra emelkedett, és jelentős fejlődésnek indult. Tudomásunk van róla (Vásárúti Hírvivő, 1996), hogy a fent említett címeres pecsétnyomót még a múlt század 80-as és 90-es éveiben is használták. Közben a helység mezővárosi rangra való emelésének idején egy újabb, ovális formájú kétsoros pecséttel (is) hitelesítették a korabeli okiratokat. Ezen az újabb pecsétnyomón a következő feliratot olvashatjuk: VÁSÁRÚT - MEZŐVÁROS. A címeres pecsétnyomót csak a 20. század második évtizedében vonták ki a forgalomból. Közben a helység hanyatlásnak indult, megszűnt mezővárosként működni, és a közjogi okiratokra egy új pecsét került, amelyen a következő szöveg volt olvasható: POZSONY VÁRMEGYE VÁSÁRÚT KÖZSÉG + 1910. A pecsétnyomó készítőjének neve is ismeretes. A község új pecsétje Felsenfeld Ignác budapesti rézmetsző munkája.